SZIROM
Szieberth bert Művészetoktatás

Szieberth Róbert Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
PÉCS - GYÁRVÁROS
fejlec

Névadónk Szieberth Róbert életútja


"Akié az iskola azé a jövő. Csak az az ország,
az a nemzet lesz hatalmas, amelynek zöme, a
nép is művelt, szorgalmas, törekvő..."

(Szieberth Róbert)




Szieberth Róbert 1871. június 7-én született Németbólyban, hatgyermekes, németajkú polgári családból. A család ősei a németországi Württenbergből vándoroltak be az 1730-as években. Róbert a középiskolai tanulmányai elvégzése után beiratkozott a Tanítóképző Intézetbe, majd ennek elvégzése után Pécsett a Felső-vámház Utcai községi népiskolában kezdte meg tanítói működését.

Neve nemsokára ismert lett. Megalakította a Magyar Gyermektanulmányi Társaság pécsi fiókkörét, a fiatalkorúak bírósága mellett működő felügyeleti hatóság munkáját irányította, a századfordulón vezető szerepet játszott abban, hogy a népiskolákban kellő szerepet kapjon a rajztanítás. Ennek érdekében a Pécsi Országos Kiállítás évében, 1907-ben rendezte meg azt a tízezer darabból álló rajzkiállítást, amelyre a hazai iskolákon kívül a legnevesebb német és egy svájci és amerikai iskola is elküldte rajzait.

A pécsi iskolák 1912-es államosításakor kezdődött meg munkásságának második szakasza. Ekkor lett a Sörház utcai tanonciskola megbízott igazgatója, a városi iparos tanonciskola vezetője, majd 1913-tól a pécsi állami iskolák felügyelő-igazgatójává nevezték ki. Körültekintően szervezi meg az elemi iskolák tantestületeit, a kor követelményeihez igazította az iskolák bútorzatát, a szertárak anyagait.

Még az első világháború éveiben mozgalmat indított az általa Tanítók Házának elnevezett intézmény létrehozására, ebben a létesítményben nevelkedtek volna a tanítóárvák, de otthont biztosított volna a vidéki tanítók Pécsett tanuló gyermekeinek is. Amikor meg nem értéssel találkozott terve, felajánlotta e célból saját házát 25 ággyal berendezve. Így 1918-ban az Ágoston utca 22 szám alatti házban megnyílt a Tanítók Háza.

Életútjának legdinamikusabb korszaka az 1918-as események és az 1921 augusztusáig tartó szerb katonai megszállás után következett. A pécsi elemi népiskolák ugyanis kifosztva álltak, s az ő szervezőkészségére volt szükség ahhoz, hogy helyre tudják azokat állítani.

Jó érzékkel látta meg Pécs tanügyi elmaradottságát, kapcsolódva a kormány iskolaépítési programjához, annak pécsi szószólója lett.

1920-30 között épültek szervezésével: az Istenkúti, Gyárvárosi, Bártfa utcai, a Fiume utcai (Petőfi utcai), és a Megyeri-Kertvárosi iskolák.

1926-ban megelőzve az ország sok más nagyobb városát, folyamatosan bevezeti Pécs iskoláiban a 7., majd a 8. osztályt. Megszervezi a kis létszámú gyógypedagógiai tanulócsoportokat.

1930-ban Fonyódon a pécsi gyermekek nyári üdültetése céljából egy volt cementgyárat vásároltatott a várossal és üdülővé alakíttatta át. 36 évi tanítói szolgálata alkalmából az MTA Wodiáner jutalommal tüntette ki munkássága elismeréséül.

Fáradhatatlan tenniakarása aláásta egészségét: 1939. január 21-én temették el szülőfalujában.

boldogiskola.png

regisztralt_tehetsegpont.jpg

logo__okoiskola.jpg







© Copyright 2010 Kollár Richárd - Minden jog fenntartva.

Oldaltérkép