SZIROM
Szieberth bert Művészetoktatás

Szieberth Róbert Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
PÉCS - GYÁRVÁROS
fejlec

1. Az iskola megteremtésének előzményei

1.1. Pécs - Gyárváros kialakulása és társadalmi korrajza
A századfordulón a bányavidéket a várossal összekötő utak mentén mindössze néhány lakóház állott. A század elején alakult ki a pécsváradi és a mohácsi országút néhány kilométeres szakasza. Itt épült Pécs legrégibb vasútállomása, a szénrakodásban jelentős szerepet játszó Üszög állomás (ma Pécsbányarendező vasútállomás). Erre a területre települt több "téglaház" (téglagyár) és a Soltz Sörgyár.

Az új munkalehetőségek vonzották az idetelepülő lakosokat, így megindult a gyárvárosi területek beépítése a szántóföldek helyén. Hamarosan összeálló település alakult ki. Kertvárosias lakóhelyek váltakoztak zártsoros építkezésű lakóházakkal, közbeiktatva ipari-bányászati nagyüzemekkel (Kokszművek, Duna Gőzhajózási Társaság Hőerőműje, Szénosztályozó, stb.).

Az I. világháború után tovább épült Újhegyen a bányaüzem, és a munkáslakások biztosítása érdekében megkezdődött 1917-ben a Duna Gőzhajózási Társaság építkezése. Az építkezések eredményeképpen, különösen Gyárvároson, a tájékozatlan építtetők és tervezők munkája miatt gyatra városkép, rossz lakások halmaza keletkezett.

1.2. A pécsi iskolák helyzete: a gyárvárosi iskola megindulása (1920)
A pécsi iskolák helyzetét összehasonlítva az országos viszonyokkal, Pécsett sem volt jobb a helyzet. Az 1920-as évek elején ugyanannyi iskolaépülete volt a városnak, mint félévszázaddal ezelőtt, pedig Pécs lakossága megháromszorozódott.

1920. szeptember 1-jén Szieberth Róbert, a népiskolák felügyelő-igazgatója kezdeményezésére a gyárvárosi igények kielégítésére, iskola céljára - évi 6000 koronáért- a város bérbe vette Becker József Pécsváradi országút 72. számú házát, melyben a tulajdonosnak fűszerüzlete és kocsmája volt.

A Becker-féle ház két terme (egy 10x5 és egy 8x5 m), valamint annak folyosórésze lett az első gyárvárosi iskola.
Ezzel megkezdte munkáját Pécs hetedik elemi iskolája a fejlődő Gyárvárosban. Az iskola első igazgatója Ziegler Gyula tanító, aki az Ágoston téri iskolából jött. Az 1920/21. tanévben 244 tanuló iratkozott be az iskola alsó négy vegyes osztályába. Az első osztályban Ádám Gizella, a második osztályban Waldfogl József, a harmadik és a negyedik osztályokban Ziegler Gyula voltak a nevelők.

Nagy jelentőségű volt a gyárvárosi iskola megindítása, de már az indulás pillanatában nem felelt meg az oktatási követelményeknek A gyárvárosi elemi iskola négy tanéven át működött a Becker-féle ház bérelt két emeleti helyiségében.

2. A gyárvárosi iskola építése

2.1. Az ideiglenes iskola építése
Iskolát már 1917-ben terveztek Gyárvároson, a kormány elfogadta a nyolc tantermes iskola tervét, de a közbejött szerb megszállás és a nehéz gazdasági helyzet miatt ez csak terv maradt.

1921-ben Szieberth Róbert beadványában sürgette az iskola építést:"...1912/13-ban már hiányzott öt tanterem...Most 1921-ben már 34 új tanteremre lenne szükség..."

Szieberth Róbert felügyelő-igazgató és az iskola vezetőjének felhívására a környező üzemek, gyárak részt vállaltak az építésben. A nehéz gazdasági helyzet közepette érdekeltek voltak abban, hogy dolgozóik gyermekei számára itt, helyben, Gyárvárosban biztosítsák az iskolába járást. Pénzzel, természetbeni hozzájárulással, munkaerővel segítették a két 10x6,3 méteres tanterem, bejáró és irodai helyiségből álló ideiglenes, úgynevezett "érdekeltségi" iskola felépítését. "Az építéshez hozzájáruló érdekeltségek voltak: Türr Mihály Gőzmalom tulajdonos (7 tanuló után 2100 koronával), a Mezőgazdasági Sörgyár (8 tanuló után 2400 koronával), a Duna Gőzhajózási Társaság, Eisner-Dóczi, Deutsch Zsigmond, Lauber Viktor, Bercz Károly téglagyárai, a Székesegyházi Uradalom téglagyárai és mészégetői, a Mohács-Pécsi vasút, a Cementipari Vállalat - a dolgozók gyermekeinek létszáma arányában."

A terveket Pilch Andor készítette, a kivitelező a "Hebenstreit Károly és Fia" vállalkozó cég. Az építők 1922. november 13-i kérelmükben terjeszteték be tervüket a Műszaki Bizottságnak jóváhagyás végett.

Az építész a Műszaki Bizottságot 1924. augusztus16-án tájékoztatta: "...jelenti a Mérnöki Hivatal, hogy a Pécsváradi országút 12261 hrsz. telken épült gyárvárosi népiskola épülete elkészült, s ezen iskolaépület használatban is van, azonban a telek nincs bekerítve, továbbá az udvar nem töltetett fel...Tisztelettel javaslom az engedély kiadását."

1924. április 23-án tartották az új iskola felavatási ünnepségét. A "Dunántúl" így számolt be a nagy eseményről: "Pécs városának a legjobban fejlődő külvárosában a pécsi társadalom áldozatkészsége önmagától egyelőre szerény, csak két tantermes, de nagy jövő és fejlődés elé néző iskolát emelt... Legtöbbet dolgozott Szieberth Róbert felügyelő-igazgató, aki egy két holdas telket bocsátott az iskola rendelkezésére. A nap tiszteletére öt szegény gyereket felruháztak és emlékfákat ültettek."

2.2. Az iskola építésének szakaszai 1926-1935
Az I. ütem: A beindult V-VI. osztály oktatása következtében a tanulók száma ugrásszerűen megnőtt: az 1926/27-es tanévben 281, 1927/28-ban már 509, 1928/29-ben 589 tanuló iratkozott be. A létszám gyors növekedése szükségszerűvé tette az újbóli iskolaépítést. A tervek elkészítését ismét Pilch Andor építészre bízták, egyelőre az ideiglenes épület érintetlenül hagyásával. A hármas mérnöki gárda: Pilch Andor, Visy Zoltán és Gosztonyi Gyula építészmérnökök esztétikus homlokzattal készítették el az új iskola terveit.

1926 nyarán Szieberth Róbert utánjárására megkezdődhetett az építkezés. Az iskola az 1928-as telekkönyvi kivonat szerint 1781 négyszögöl telken feküdt, így tehát maradt hely a terjeszkedésre.

Az épület homlokzatára beépítették Szieberth Róbert nevét ércbetűkkel. Húsz éven át 1927-1947-ig az iskola "Szieberth Róbert állami elemi népiskola" néven működött.

Az oktatás öt tanteremben folyt (a hatodik nevelői, "tanácskozó" terem volt), az ideiglenes iskolát 1927-1929-ig óvoda céljára használták. Az új épületben a munka 1927. szeptember elején indult, a használatbavételi engedélyt 1928. február 28-án adták ki.

A II. ütem: Az iskola zsúfoltsága ezzel sem szűnt meg, ezért már a következő évben elhatározták a további bővítést és az új óvoda építését. 1929 nyarán elkészült a továbbépítés terve. Újabb hat termet építettek, így az iskola épülete kétszeresére nőtt. A két tantermes iskolaépület az építkezés útjába esett, le kellett bontani, anyagát az új építkezésnél felhasználták. Ugyanebben az évben kezdték építeni az óvónői lakást és az északi-déli irányban futó 5 m széles óvodai játékszínt, melyek térkihagyással csatlakozott a főépülethez.

Az iskola építése idején is működött az óvoda: 1929. október 1-1930. augusztus 30 időtartamra bérbe vették a Becker-féle házat. A felépült hat tanteremből egyelőre két kisebbet az óvoda használt. Az 1929-31 közötti továbbépítés költségvetése 9416597 pengő volt.

A III. ütem: Az iskolának szüksége volt az óvoda által használt termekre, sőt még az is kevés lett volna. Ezért 1935 januárjában újabb bővítést határoztak el 60000 pengő költséggel, aminek az eredményeképpen egy földszinti és egy emeleti tanterem építésével az iskola, az óvoda, az óvónői lakás zárt egysége jött létre. Így a ma álló 104,7m hosszú, 10m széles és 8m magas főépület kilenc év alatt érte el végleges formáját. Ezt örökítette meg a nyugati falba erősített két évszám: 1928-1935.

3. Az oktató-nevelő munka az iskolában 1924-től 1945-ig

3.1. Az ideiglenes iskola 1924-1927 között
Az iskolában délelőtt-délután tanult a négy osztály. Az 1924/25-ös tanévben jött Váczi Ferenc tanító Dombóvárról. A tanulók létszáma ebben az évben 195 volt: 35 elsős, 40 másodikos, 51 harmadikos és 63 negyedikes iratkozott be. Az I. osztályt Fráter János, a II. osztályt Ádám Gizella, a III. osztályt Ziegler Gyula,­ a IV. osztályt Váczi Ferenc vezette.

Az 1925/26-os tanév változást hozott az iskolavezetésben. A tanfelügyelőség Váczi Ferencet nevezte ki az ideiglenes iskola igazgatójává, aki ez időtől több, mint húsz éven át vezette az iskolát.

Az ideiglenes iskola felavatási ünnepélye után néhány nappal a "Dunántúl"-ban cikk jelent meg: "Legalább egyelőre még egy tanterem kellene, hogy az V.-VI. osztályoknak ne kelljen órákig gyalogolniuk, hogy tanulhassanak."

Az 1925/26-os tanévben negyven tanulóval megindult az 5. vegyes osztály. A következő két évben is csak összevont 5.-6. osztály működött. Kényszerhelyzetben - mivel kevés a két tanterem - Horváth Elemér Álmos utca 2. szám alatti házában is folyt a tanítás.
Az 1926-ban megjelent új tanterv erősítette a klerikális és nacionalista nevelési célokat, ami hasonlatos volt a szomszédos országok oktatás-politikájához. Az iskola nevelői igyekeztek ezen nevelési célokat teljesíteni, nagy figyelmet fordítottak az iskolai ünnepségek színvonalas megtartására is.

3.2. Az ismétlő iskola bevezetésének ideje
A Gyárvárosi iskolában 1926-tól 8 osztályos elemi népiskola, az 1931/1932-es tanévtől pedig 3 osztályos ismétlőiskola is működött. Az általános ismétlő osztályokban közismereti tárgyakat tanítottak: magyart, földrajzot, történelmet, számtan-mértant, gazdasági ismereteket és egészségtant. Az ismétlő iskola célja: a hat éven át tanultak elmélyítése és a gyakorlati életre nevelés.

A felépült 14 tantermes iskola szűk volt. Ennek oka, hogy az iskola nagy körzetet ölelt fel, ide jártak az újhegyi és meszestelepi gyerekek is. Meszestelep lakossága rohamosan nőtt, mivel a bányákban volt még munkaalkalom. 1933-ban megnőtt az első osztályba iratkozottak száma is (186), ezért Szieberth Róbert a harmadik első osztályt is megnyitotta.

A nehézségek ellenére jól összekovácsolódott a tantestület, tíz év alatt 1925 és 1935 között alig távozott el nevelő. A tanulólétszám növekedésével a tantestület lassan bővült. Az iskolához, a gyerekekhez való ragaszkodásukat mutatja, hogy többen 15-20 éven át vállalták a napi több órai gyaloglást, mivel lakásuk a város más részén volt.

3.3. A nyolc osztályos népiskola bevezetése
Az országos iskolaépítési akció, ezen belül a gyárvárosi iskola felépítése 1936-ra befejeződött. A kibővített iskola is szűknek bizonyult. 1945-ig történtek ugyan kisebb átalakítások (mosókonyha építés 1939, igazgatói lakás bővítés 1940), de ezek a munkálatok nem segítették elő a zsúfoltság megszüntetését.

"Ebben az időben Európa más államaiban már a hét, vagy nyolc osztályos iskolák elvégzése kötelező volt. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is tervbe vette a nyolc osztályos népiskola bevezetését, de a teremhiány miatt kénytelen volt olyan tervet készíteni, amely fokozatosan 1940-re teszi általánosan kötelezővé a nyolc osztályos elemi iskola bevezetését, de végrehajtása az egész országban a háborús viszonyok miatt nem következett be"

Amire megjelent az új népiskolai törvény, akkorra Pécs már példát mutatott, hiszen városunkban vezették be először a 7., majd a 8. osztályt.
Ha országos viszonylatban vizsgáljuk a bevezetett magasabb osztályokat, világosan látható, hogy a nyolcosztályos iskolák először az ipari munkások által lakott helyeken működtek. A munkásosztály azon tagjai küldték gyerekeiket a 7. és 8. osztályba, akik nem engedhették polgáriba, vagy magasabb iskolába, de sajnálták tizenkét éves korban rendszeres munkára küldeni gyermekeiket. Hiszen a tizenkét éves gyermek rendszeres kenyérkereső munkára nem volt alkalmas.

A Szieberth Róbert elemi népiskolában az 1937/38-as tanévben kezdte meg működését a 7. osztály. Ennek megvalósításában nagy szerepet játszottak a szülők is. Kérelmet jutattak el a népiskolák gondnokságához. 1937. július 1-jén tartott gondnoksági ülésen Magyar Károly igazgató-gondnok előterjesztette a gyárvárosi szülők azon kérelmét, hogy: "... a Szieberth Róbert állami elemi népiskolában az 1937/38-as tanévben nyissák meg a fiúk és a lányok részére a 7. osztályt."

Ősszel teljesült a szülők kívánsága és november hónapban beindult a 7. osztály, először csak a fiúk számára. Az osztály létszáma: 37. A tanulók legnagyobb része gyárvárosi, de jártak Meszesről, Vasasról, Somogyból és Kozármislényből is. A 7. osztály bevezetése a továbbképző iskolát nem érintette, az tovább működött, de eredménye nem volt kielégítő. A létszáma magasabb volt (sokszor duplája) mint a 7. osztálynak, a sok hiányzás, a bukás csökkentette értékét. Az 938/39-es tanévben az előző évben végzett hetedikesekkel folytatódott a 8. osztály. A 37 tanulóból 33 iratkozott be és mind eredményesen elvégezte az utolsó évfolyamot. Ezzel kezdetét vette a nyolcosztályos képzés Gyárvároson. Az első 7. leányosztály az 1940/41-es tanévben indult 27 fővel. A következő tanévben ezek a leányok folytatták a 8. osztályt, így 1941/42-ben válik teljessé a nyolc osztályos oktatás a gyárvárosi elemi népiskolában.

Az 1939/40-es tanévben vezették be a kis létszámú kisegítő osztályt, ahová a gyengébb képességű első osztályos tanulókat irányították. A kisegítő osztályok egészen a háború kitöréséig működtek.

A külváros első napközijét Gyárvárosban a 2279/1934. számú Polgármesteri Határozat alapján létesítették. E célra a Remény utcai harmadik szükséglakás épületet vették igénybe és rendezték be 500 pengő költségen.

1934. novemberében nyitotta meg kapuit a napközi otthon. Vezetője: Légrádi Ilona (később Blazsek Erzsébet), segítője Trapp Ádámné dada volt. A napközi otthon vezetőjének feladata a gyermekek óvodaszerű foglalkozásán kívül a családok szociális gondozása és védelme. Ebben az otthonban iskolás és óvodás korú gyerekek egyaránt megtalálhatók voltak. 1938. februárjában szervezték meg a tanulók részére az iskolai napközi otthont. A két csoportban külön voltak a fiúk és a leányok. Vezetőjük: Kékes Károly és Hacbrucker Rozália. Az iskola napközi otthon két éven keresztül csak a tanév folyamán működött.

3.4. Ifjúsági szervezetek: cserkész, levente-mozgalom az iskolában
A Tanácsköztársaság bukása után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elhatározta az ifjúság nemzetvédelmi nevelését. Az 1921. december 21-i LIII. tc. alapján kimondta:

1. Az iskolai testnevelés megreformálását.

2. A népiskolát végzett, tovább nem tanuló ifjúság kötelező testnevelésének megszervezését.

3. A testneveléssel foglalkozó társadalmi szervezetek (sportegyesületek és szövetségek) támogatását és felügyeletét célkitűzésekkel hívják életre a levente egyesületeket. Feladatuk: az iskolai oktatásban nem részesülő fiatalok nacionalista, katonai előképzése. A törvény értelmében minden ifjú 21 éves koráig levente köteles, még az ismétlő iskolások is.


A fentieknek megfelelően 1938-ban megalakult a XI. Pécs - Gyárvárosi Levente Egyesület. A leventemozgalom szorosan kapcsolódott az iskola életéhez, igaz, hogy csak az ismétlő iskolásokat érintette.

1932-ben Gyárvároson megszervezik a levente fúvós zenekart, amelyhez 200 pengő hozzájárulást kaptak a várostól hangszerek beszerzésére. 1942. november 4-én megnyílt a Gyárvároson a levente otthon. 1942. december 18-án megalakult 50 taggal a leány levente csapat is. Célja, hogy a magyar lányokból istenfélő, hazaszerető, családjáért mindent odaadó dolgos kezű magyar nőt neveljen.

Gyárváros területén 1935. őszén alakult meg a "Gyárvárosi Ifjú Magyarország" elnevezésű szervezet. Titkára Sarlós László, elnöke Sebestyén Károly plébános. Székhelyük a gyárvárosi plébánia volt.

A gyárvárosi iskolában a cserkészet megszervezése Palatinszky Vilmos tanító nevéhez fűződött. 1943-ban alakította meg a "Szieberth Róbert kiscserkész" csapatot, vagy ahogy ő nevezte "a mezítlábas cserkészcsapatot". 1945-ig működött ez a szervezet, amikor Palatinszky Vilmost áthelyezték a belvárosi iskolához, akkor felbomlott a csapat. Később újjáalakult (1946) Laczkó Sándor vezetésével.

3.5. Az iskola a II. világháború alatt
Az iskola nevelőinek a háború éveiben sok nehézséggel kellett megküzdeniük, ami az iskolai munkát hátráltatta. Például igénybe vették a tanítókat a cukor- és petróleumjegyek szétosztására. A fellépett szénhiány miatt 1942. december 2o-tól 1943. január 23-ig bezárták az iskola kapuit. Kevés a nevelő, a férfi tanítókat behívták katonának, nehéz megfelelő helyettesről gondoskodni. Így nem egyszer a hittan tanárokra maradt a helyettesítés. A nehézségek ellenére a nevelők mindent megtettek, hogy az oktatás színvonala ne csökkenjen.

4. Az iskola élete a II. világháború után

4.1. A szocialista nevelésügy és ellentmondásai (1951-56)
1950-től kezdve a szocialista köznevelési célok váltak uralkodóvá az iskolai oktató-nevelő munkában. 1950 szeptemberében megjelent az általános iskolák új tanterve, amely az oktatás színvonalának emelése érdekében megnövelte a magyar nyelv és a matematika óraszámát, megszüntette a szabadon választható tárgyakat, kötelezővé tette az idegen nyelv oktatását. Az elméleti ismeretekre helyezte a fő hangsúlyt, a gyakorlati oktatást elhanyagolta. A tanulmányi színvonal emelése céljából bevezették az év végi osztályvizsgákat, ezek azonban a túlterhelést fokozták, így néhány év múlva meg is szüntették.

A gyárvárosi iskolában ekkor jelentős probléma volt a beiskolázás kérdése és az indokolatlan hiányzások. Nőtt a bukások száma is.

Az iskola 1951. évi munkaterve a legfontosabb feladatul a tanulmányi színvonal emelését tűzte ki. Legfontosabb eszköznek az osztályzást tekintették. Ebben az időben indul a "harc az osztályzatokért". A tanulmányi színvonal emelése érdekében már az 1950-51-es tanévben tanulószobák szervezésével próbálták segíteni a rászorulókat. Gyárvároson 1950. december 4-én indultak a foglalkozások. 1953-tól kezdve bírálták a tantervi követelményeket, megállapítva, hogy: "a normál tananyag maximális". A gyengébb eredmények okát a tanulók túlterhelésében látták. Fokozottan életbe lépett a tananyag csökkentése, elismerték a politechnikai képzés szükségességét is. Az 1954/55-ös tanévben az iskola nevelőtestülete az országos irányelvekkel összhangban a következő feladatokat határozta el: "A tanításban a lényeg a tárgyi tudás legyen. Ezt a mennyiség csökkentésével, a minőség emelésével érjük el!...számoljunk a tanuló teherbíró képességével. Fordítsunk időt a készségek kialakítására és begyakorlására."

1951. január elsejével Perjés Péter igazgatót nevezik ki az iskola élére, de ő 1951. március 3-án hivatalosan lemondott: "...a rám bízott feladatot, a nevelőtestület összehangolását, az iskolai fegyelem megszilárdítását, az úttörő mozgalom beindítását új nevelőkkel - elvégeztem és ezzel az iskolai munka zavartalan menetét biztosítottam".

1951. márciusában Somfai József lesz az iskola igazgatója, aki az 1952-53-as tanévtől kezdve megreformálja az iskola vezetését - "új szervezésű iskola" létesítésével. Célja: könnyíteni az igazgató munkáján, a kollektív vezetés megvalósításával.

4.2. Az úttörőszervezet létrejöttének körülményei
Közvetlenül 1945 után az ifjúság iskolán kívüli foglalkoztatása az egyház hitoktatásán belül működő Szívgárda keretében történt Gyárvároson. Kulturális foglalkozásokat, bábszínházi előadásokat tartottak. A háború előtt működött cserkész csapatot is újjászervezték, az ifjúság ide tömörült.

Az 1947. január 8-án kiadott VKM. 17496/1946. III. ü.o. rendelete engedélyezte az úttörő gyermekmozgalom szervezését az iskolában, a Gyermekbarátok Országos Egyesületének keretében.

Pécs városában először kerületi úttörőcsapatok alakultak, így az első kerületben Meszesen a 128. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat, melynek a gyárvárosi gyerekek közül is voltak tagjai. A felhívásra 1947. április 17-i dátummal válaszolt Váczi Ferenc ig.helyettes: "...jelentem, hogy az úttörőmozgalom szervezői az iskolában ez ideig nem jelentek meg, így a mozgalom érdekében kifejthető szervezési munkálatokat végrehajtani és ezzel kapcsolatosan a gyermekcsoportokat megalakítani nem lehetett." Az úttörőcsapat ekkor tehát nem alakult meg. A cserkész-csapat vezetője Laczkó Sándor arról írt jelentésében, hogy "...az iskola tanulóifjúságából a 740. sz. cserkész-csapat...1947. évi október havában újra alakult..."

Az úttörőszervezet az iskolában a hivatalos jegyzőkönyv szerint 1948 februárjában alakult meg. Az első úttörőcsapat vezető Lazári Viktor volt. Ugyanekkor elhatározták, hogy a földszint 5. sz. termét Úttörő Otthonnak rendezik be. 1948. március 5-én Orsós László tanfelügyelő iskola látogatásakor felvett jegyzőkönyv szerint a fiú csapat: 60 tagú, a leány csapat: 50 tagú, fiú pajtás család: 40 tagú, leány pajtás család: 41 tagú, tehát a megalakult úttörőcsapat létszáma 191 fő, ez az iskola tanulóinak 38 %-a.

Az ifjúsági mozgalom része volt a sport, az iskolában működött az "Előre Sportegyesület" 530 taggal. Sport-tevékenységeik: - labdarúgó mérkőzések, - sportünnepélyek.

1946 novemberében megalakult az Arany János Önképző Kör 120 taggal, mely két hetenként tartotta összejöveteleit. Vezetőjük: Laczkó Sándor és Tóth Sarolta. Az Önképzőkör "vállalja az ünnepélyek szervezését, s havonként egy gyűlést fog tartani, melyen a tanulók felolvassák elbeszéléseiket, könyvismertetéseiket."

Az úttörőn belül működik a Vöröskeresztes Csoport 58 taggal, vezetője: dr. Gellei Gáborné.

Március 7-én a cserkész-csapat megszűnik. Vezetője Laczkó Sándor lemond. 1948. december 28-án a Szívgárda egyesület is megszünteti működését.

A centenáriumi ünnepségen kerül sor az úttörőcsapat zászlóavatására. Az újjáépítési, majd a "Nevelj jobban" mozgalom már az úttörők aktív részvételével folyt 1948/49-ben. Ebben az évben már külön fiú és leány csapat is működött. A fiú úttörőcsapat vezetője Lazári Viktor, a leány csapaté Wéber Mihályné.

4.3. Az úttörőszervezet és az iskolai munka kapcsolata 1950-1956
Az úttörőszervezet feladata a hatalom ideológiájának az elfogadtatását szolgálta elsősorban, de mivel az iskola kapuin belül működött, így átvette tulajdonképpen a szabadidős tevékenységeket, illetve kapcsolódott a tanulmányi munkához: 1950-ben indítják a "Jó tanulással előre hazánkért!" versenyeket, a tanulócsoportok között.

Az 1949/50-es tanévben Keserü István, majd 1950/51-ben Fülöp Klára volt az úttörőcsapat vezetője. Az úttörő munka szervezettebbé vált az Úttörő Központ irányításával. Megszervezték a tanulók nyári foglalkoztatását, amelyet a Szülői Munkaközösség is segített. A tanulókat játszótérre, vagy a Balokány-fürdőbe vitték.

Az 1952/53-as tanévben az úttörő munka irányításának hatékonyabbá tétele érdekében függetlenített úttörő csapat vezetőt választottak a gyárvárosi csapat élére. Az új csapatvezető Németh Teréz (ma dr. Csanálosi Sándorné) volt.

A következő években formálissá vált az úttörőszervezet munkája. Az úttörő mozgalom tevékenységét közvetlenül a tanügy-igazgatás irányította, a foglalkozásokat nagyrészt órák keretében tartották, hiányzott a játékosság, eluralkodott az adminisztráció. Az ebben az időben kialakult személyi kultusz az úttörő mozgalom sarkalatos tényezője lett, legfőbb feladatok: felajánlások Sztálin és Rákosi Mátyás születésnapjára. Mindezek a nevelők és a gyerekek érdektelenségéhez vezettek.

A tanulmányi munka segítésére és az úttörők tudományokkal való ismerkedése céljából 1950-ben megalakultak az első szakkörök. Az 1950-51-es tanévben az első szakkörök voltak a magyar-irodalmi vezetője: Tóth Sarolta, és az orosz-irodalmi, melynek vezetője: dr. Nagy János. 1951-ben hat, 1952-ben már tízféle szakkörben tevékenykednek az úttörők. A tantárgyakhoz kapcsolódó szakkörökön kívül repülő-modellező, háztartási, kézimunka, drámai-tánc, méhészeti szakkör is alakult 1951-55-ös években az iskolában. A szakkörök nagy érdeklődést váltottak ki a gyerekekből, nevelőkből egyaránt, a gyerekek érdeklődési körüknek megfelelően oldottabb légkörben, mint egy tanóra jutottak sikerélményekhez. A jó szakköri munka eredményeként szép sikereket értek el különösen az 1960-70-es években.

1952-ben kapcsolódnak a munkába Schneider György és Madari Lajosné testnevelő tanárok. Ez időtől fellendült a sportélet az iskolában, az akkori diákok leginkább erre emlékeztek az úttörő életükből. 1954-ben Sebes Edit válogatott atlétanő foglalkozott a gyerekekkel.

4.4. Az 1956-os események hatása az iskola munkájára
1956 szeptemberében a munka személyi és tárgyi feltételei biztosítottak, megfelelő volt a szakos ellátottság is. Az újhegyi iskolában tanító nevelőkkel együtt a tanerők létszáma 40 fő. Az iskola tanulóinak száma: alsó tagozat: 305, felső tagozat: 320, 11-11 osztálycsoport, 10 szakkör indult a tanév elején.

Somfai József igazgató fontosnak tartotta a külső és belső munkafegyelem megszilárdítását (az ügyeletes szolgálat megszervezését és a tanítási órák pontos megtartását). Erre azért is nagy szükség volt, mert a tanítási idő a hét meghatározott napjain változott.

A forradalom nem kerülte el az iskolát sem. Az iskolában három-négy napig teljesen szünetelt a tanítás, utána csökkentett órákkal, de tovább folytatódott a munka. A közlekedési nehézségek ellenére a nevelők megjelentek munkahelyükön, sokan a város távolabbi részéről gyalog tették meg az utat Gyárvárosig. 1956 novemberében három hétig a tanulók 20-40 %-a járt csak iskolába.

A forradalom után az orosz nyelv oktatása nem szűnt meg az iskolában, de bevezették a német nyelvet is. A következő tanévtől, amikor újból az orosz oktatást írta elő a központi tanterv, a német nyelv, mint rendkívüli tárgy megmaradt. Emellett az iskola az angol nyelv oktatásával is kísérletezett.

A gyenge tanulmányi eredmények miatt a nevelők új tanmenetet állítottak össze, ezek osztályonként és az elvégzendő anyag szerint változtak. Különösen a magyar nyelv és a számtan tantárgyakat érintette a változás. A jobb eredmény elérése érdekében újra beindították a tanulószobát, ahol órarend szerint váltották egymást a szakos nevelők.

Az 1957/58-as évben már nyugodtabb körülmények között folytatták munkájukat az iskola nevelői. Ebben az időszakban az iskolában a tárgyi feltételek biztosítottak ugyan, de nem megfelelően, az igények már "túlnőttek" a meglévő épület adta kereteken. Nincs helye sem a szakköröknek, sem az úttörő foglalkozásoknak. Hiányoztak az egyes tankönyvek és térképek is. Az alsó tagozatban kevés volt a szemléltető eszköz és nem megfelelő a meglévő ifjúsági könyvtár állománya sem.

4.5. Az úttörőélet 1956 után
A forradalom bizonytalan állapota után az úttörőcsapat a régi nevén újra indította tevékenységét. Mivel a függetlenített csapatvezetői állás megszűnt, így sokáig csapatvezető nélkül működött. A tanév végére önkéntes jelentkezés alapján a fiúk csapatvezetője Mikicsér Rudolf tanár lett, de a leánycsapat vezető nélkül maradt. A csapatvezető összeköttetést teremtett a vidéki csapatokkal, húsz úttörővel vidéki kirándulásokon vett részt. Télen két alkalommal műsoros esten szerepeltek az úttörők, ahol a szülők megismerték az újjászervezett mozgalom feladatait és anyagi segítséget is adtak. Swoy Ferenc és Rajnai Henrik tanárok megalakították a "furulyások raját".

A leánycsapat problémája is megoldódott, mivel a tanév folyamán az iskolához került Eklits Mihályné vállalta annak a vezetést. 1957. november 1-jén megalakult a kisdobosok csapata a harmadik, negyedik osztályosoktól, létszámuk 86. A szervező munkát dr. Czimmer Józsefné az iskola Szakszervezeti elnöke vállalta.

Később a leánycsapatnak ismét új vezetője lett: Fodor Ferencné, a fiúcsapat vezetője továbbra is Mikicsér Rudolf maradt. A két csapat mozgalmi munkája egységes volt. A fiú- és a leánycsapat közösen dolgozott, a város minden megmozdulásán szerepeltek. A leánycsapat elkészítette a Hősök Könyvét és a Csapatalbumot.

A megalakult úttörő zenekar is mindjobban vonzotta a tanulókat a csapatba, fiúkat, lányokat egyaránt.

A csapat ebben az évben kapott ajándékba a Szülői Munkaközösségtől két új csapatzászlót.

A szakkörök közül legnépszerűbbek a sportkörök voltak, vezetőik évek óta Schneider György és Madari Lajosné. Eredményes munkájukat több oklevél is bizonyítja. Az irodalmi szakkör is eredményesen dolgozott, vezetője: Nyers Mária. Több alkalommal rendeztek ünnepélyt, a szülők részére műsoros megemlékezést tartottak Arany János, Ady Endre és József Attila emlékére. Az "Arany János emlékév" pályázatai is jó eredménnyel zárultak.

1961/62-es tanévben egyesült a fiú- és leány úttörőcsapat. Vezetője Andróczky Ilona lett, és a "...2308-as számú Kőrösi Csoma Sándor" néven folytatta munkáját a csapat.

1962. november 15-én megkezdte adását az úttörő-rádió is.

A rajvezetők (osztályfőnökök) összekapcsolták a szabadidős tevékenységeket az osztályközösségek nevelésével, a gyerekek így sok kirándulásra jutottak el együtt. Így akaratlanul is, de a politikai nevelési jellege tompult az úttörő mozgalomnak.

Eredmények mutatkoztak nemcsak a sportversenyek terén, hanem az évenként meghirdetett Kulturális Seregszemlén is. 1964-ben a városi döntőbe jutott az iskola úttörő csapatának tánc-csoportja, kamara kórusa, a zenekar és egy énekes duó.

Az úttörő otthon problémája is megoldódott. Az 1964-ben történt iskola felújítás során az udvaron lévő külön épületben kapott helyet a zeneteremmel együtt.

Az 1965-ös tanév végén eltávozó csapatvezető utóda Horváth János lett.

5. Az oktatás korszerűsítése az 1960-1970-es években

5.1. Az iskolareform hatásai 1958-60-ban
Az 1958-60-as években a minisztérium nagyszabású iskolafejlesztést rendelt el.

Az 1950-es években befejeződött az ország erőltetett ütemű iparosítása, a technikai fejlődés már megkövetelte a jól képzett munkaerőt. Ezért iskolareformot indítottak el. Az iskolareform alapvető célkitűzései:

     1. A tananyag korszerűsítése.

     2. A politechnikai képzés megvalósítása, az iskola és az élet egymáshoz való közelebb hozása.

A politechnikai képzést szolgáló gyakorlati foglalkozást az iskolában az 1958/59-es tanévben vezették be. A tanulók szívesen jártak a műhely gyakorlatokra, év végén kiállítást rendeztek készített munkáikból.

Az oktató-nevelő munka jobb szervezése érdekében létrejöttek a szakmai munkaközösségek: földrajz-biológia, számtan-fizika-kémia, magyar-történelem és alsó tagozatos. A munkaközösségek munkatervében szerepeltek a tananyag korszerűsítésével kapcsolatos problémák megbeszélése, a szemléltetés és gyakorlatok módjainak bemutatása.

A tanulók pályaválasztását már 5. osztálytól úgy irányította az iskola, hogy minél többen kerüljenek a középiskolába.

Az alsó tagozatban szakosították az ének- és testnevelés tárgyak tanítását is.

5.2. A reformtörvény 1961-1963
Az 1961. III. törvény az iskolareformmal kapcsolatos irányelveket rögzítette. Az 1961/62-es tanévben Bujdosó László lett az iskola új igazgatója, irányításával indul meg a III. törvény végrehajtása.

Az oktató munka javítása érdekében a Művelődési Minisztérium határozatát követi az iskola, eszerint:

     a. A szakos nevelők egy osztályon belül minél több tárgyat tanítsanak.

     b. Az iskolavezetés az alsó tagozatban a felmenő rendszer megvalósítását tűzze ki célul.

     c. Napközis osztályokat létesítsen az iskola (a párhuzamos osztályok közül az a. osztályba járnak a napközis tanulók).

     d. A nevelők mindent kövessenek el, hogy a bukásokat tovább csökkentsék.

A nevelési célok megvalósítása érdekében a Munkaterv feladatként szabta meg az osztályfőnökök és az osztályban tanító nevelők együttműködését, ezért minden osztályfőnök mellé egy-egy nevelőt osztottak be. Az oktató munka segítését szolgálta a tárgyi feltételek további javítása is. A gyakorlati foglalkozás helyiségének problémája megoldódott. 1962-ben az egyik osztályteremből fizikai előadótermet létesítettek, ezért az udvaron lévő volt fizikai termet átépítették műhelynek. A gyakorlati foglalkozás tantárgy oktatását most már az iskola udvarán e célra épített négy helyiségből álló külön épületben végezték. E helyiségekben volt a fa, a fémműhely, a háztartási ismeretek oktatására szolgáló helyiség és a gépterem (mely egyúttal raktárként is szolgált). A női kézimunka-oktatást tantermekben végezték.

Az 1961. III. törvény megteremtette az oktatás szervezeti egységét és kötelezővé tette a 8. általános osztály elvégzését, illetve a tovább nem tanuló fiataloknak 16 éves korukig való tanulását továbbképző iskolákban. Ennek megfelelően 1961/62-es tanévben megindul a gyárvárosi iskolában is a továbbképző iskolai oktatás.

5.3. Az új tanterv bevezetése 1964-1966
Az oktatási reformnak szerves része volt az új általános iskolai Tanterv, másik alapvető dokumentumával, a Nevelési Tervvel együtt. Ez a két alapokmány együttesen határozta meg azokat az iskolai feladatokat, amelyeket az akkor szocialista rendszer megkövetelt.

1963 szeptemberétől kezdődően fokozatosan áttérhetett az iskola az új tanterv szerinti oktató-nevelő munkára. Mindezen feladatok elvégzéséhez ismét új igazgató, Joó Béla vezetésével látott hozzá az iskola.

Az 1964/65-ös tanévben tovább folytatódott az új Tanterv bevezetése. Ekkor - a második lépcsőben - a következő tárgyak új tanterveit vezették be:
*
olvasás 3-4 osztály
*
nyelvtan-helyesírás 3-4 osztály
*
környezetismeret 3-4 osztály
*
számtan-mértan 3-5 osztály
*
ének-zene 4-6 osztály
*
orosz 5 osztály

Ebben a tanévben történt az iskola teljes felújítása. Az iskola felújításával a tantervi lehetőségek bővültek. A volt igazgatói lakásból tanterem és napközi lett. Az udvaron lévő WC-t megszüntették, és az iskola folyosóján vízöblítéses WC-t létesítettek. Az udvaron gazdasági hivatalt, napközi termet (mely délután úttörőotthon) és zenetermet építettek. A felújítás két évig tartott.

Az 1965/66-os tanévben a Tanterv bevezetésének harmadik lépcsője már könnyebb volt, hiszen a Tanterv szellemének megismerésével gyakorlatban is foglalkoztak a pedagógusok. A reform megvalósításának és gyakorlatának legfontosabb követelménye a "gyermekközpontúság", legfontosabb feladata: a jó közösségek kialakítása volt.

5.4. Az oktató-nevelő munka 1966-1976
Az 1964-ben bevezetett tanterv alapján korszerű ismeretek kerültek az egyes tantárgyakba, így jobban összekapcsolódott az elmélet a gyakorlattal.

Az iskola teljes felújítása során a tantermek száma növekedett, fizikai-kémiai előadóterem felszereltebb lett, felújították az iskola udvarát és sportudvarát. Szertárfejlesztésre és szemléltető eszközökre sokat költött az iskola önerőből, különösen a fizikai és biológiai szertárra. Egy szertár helyiséggel és a háztartási ismeretek tanítására szolgáló teremmel bővült az iskola.

Az 1970/71-es tanévtől kezdve előtérbe került a tananyag és a tanítás korszerűsítésének a feladata. Az oktató-nevelő munka hatékonysága érdekében módszertani kísérleteket folytattak a nevelők az egyes tantárgyakon belül. Pl.: matematikában a Forrainé-féle kísérletben részt vett az iskola két nevelője Rós Ferencné és Kutnyánszky Gézáné. Az alsó tagozatban bevezették a "Természetismeret" című tárgyat kísérletként, amely a felső tagozat természettudományos oktatását segítette elő. Az iskola kísérletezett a szaktantermi oktatás, az un. "kabinet"-rendszer bevezetésével, de tárgyi feltételek híján - elsősorban tanterem hiány miatt - ez nem vált be.

Az 1973/74-es tanév fő feladataként a tanulói túlterhelés csökkentése és az ezzel járó tananyag-módosítás jelentkezett.

A természettudományos tárgyak korszerű oktatási feltételeinek biztosítása érdekében modern berendezésekkel szereltette fel az iskola a fizika-kémiai szaktermeket. Folytatódott a tantermek, a tanári szoba és az igazgatási helyiségek felújítása.

A testi és a honvédelmi nevelés érdekében emelték a testnevelési órák számát, szükségessé vált az oktatás jobb körülményeinek a biztosítása. Társadalmi munkával bitumenes sportpálya készült és bővült a sportszertár állománya is.

5.5. A német nyelv oktatásának a bevezetése
Az 1969/70-es tanévben bevezették az iskolában a német nyelv szakosított tantervű oktatását. Évfolyamonként egy-egy osztály német nyelvtagozatos lett. Három-nyolc osztályig heti három illetve öt órában tanulták a tanulók a nyelvet. A beiskolázás az egész I. kerületre kiterjedt. A korszerű nyelvoktatás feltételeinek biztosítására az egyik emeleti osztálytermet "nyelvi laboratóriummá" alakította át az iskola. Minden tanuló asztalára beszerelték a fülhallgató készüléket, a tanári "vezérlő" asztalt, audio-vizuális eszközökkel látták el a termet. Így megvalósulhatott az intenzív nyelvoktatás. Az ünnepélyes átadás 1971. január 20-án volt.

A német nyelv oktatását dr. Kardos Józsefné kezdte, két év múlva kapcsolódott be a munkába dr. Nagy Jenőné. Mindkét nevelő igen sokat tett a szemléltető eszközök biztosítása érdekében. Kapcsolatot teremtettek a német Goethe-egyetemmel, ahonnan ajándékokként könyveket, szemléltető képeket, diafilmeket kapott az iskola.

Az 1974/75-ös tanévben végzett az első tagozatos nyolcadik osztály tanulóiból többen német, vagy nemzetiségi tagozatú középiskolában folytatták tanulmányaikat.

6. Az úttörőcsapat "tündöklése és bukása"

6.1. Az úttörőélet 1966-1976 között
1966-tól az úttörőcsapat munkáját meghatározták az országos és megyei Úttörő Elnökség által meghirdetett mozgalmak és akciók. Az első az "Úttörők a hazáért" mozgalom volt, amelyhez az úttörők elkészítették a Tettek könyvét. Ezt követték: a "Vörös zászló hőseinek útján", a "Forradalom lángjai" és a "Szabad hazában - Lenin útján" mozgalmak és végül 1970/71-ben "Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját!" akciói.

Minden nyáron Balatonfenyves-alsón a Pécs I. kerületi Úttörőtáborban üdült 10 napig a csapat 120-140 úttörője.

1971 májusában az úttörőmozgalom 25. éves jubileuma alkalmával az úttörőcsapat megkapta a "Marx Károly zászlócsillag" arany fokozatát.

A csapat úttörőparlamentje 1974. október 6-án zajlott le. Ez volt az a fórum, amely hasonlóan az ország akkori parlamentjéhez, csak látszat demokráciát nevelt a gyermekekbe. Elmondhatták gondjaikat, munkacsoportokban határozati javaslatokat is hozhattak, illetve hoztak is. De ezek megvalósítása már csak akkor történt meg, ha a javaslattal a vezetés is egyetértett. Az 1974-es parlamenti javaslatok jó része természetesen így nem is valósult meg: fedett sportudvar létesítése, úszásoktatás megvalósítása, új tornaterem építése, megvalósulhatott viszont: a csapatrádió létesítése, a pályaválasztási klub létrehozása, az iskolai büfé létrehozása, az iskolai könyvtár fejlesztése.

Ebben az időszakban erős volt a mozgalmi, politikai, ideológiai befolyás az úttörőcsapatokra, a patetikusan szervezett avató ünnepélyek, a központi, felülről kezdeményezett akciók a nyári jutalom táborozások mozgalmi "egyen" programjai mind ezt bizonyították.

6.2. Az 1980-as évek: fokozatos "elhalás"
Az 1980-as években fokozatosan az úttörőcsapat megszűnéséig csökkent a mozgalmi-politikai töltés, előtérbe kerülhetett a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő kulturális, közösségi megmozdulások, tevékenységek. Erősödött a nevelési, erkölcsi célok kitűzése: "A nevelési feladatok végrehajtásainak a színtere nemcsak a tanórai munka, hanem a napközi otthon, az úttörőmozgalom tevékenységein keresztül is történjen."

Horváth János csapatvezető vezetésével kialakult egy úgymond "profi" vezetés, akik kialakították ebben az időszakban azokat a programokat, rendezvényeket, amelyek minden tanévben megrendezésre kerültek és amely programok még ma is élnek, csak ma már a diákönkormányzat irányításával, illetve szervezésében. A programok jellege is áttevődött a szabadidős programok irányába, csökkent a direkt mozgalmi, tanórai, vetélkedős, "központi felhívás" jelleg. Ezek a szabad szombatok bevezetésével mindinkább hétköznapok délutánjaira, vagy munkaszüneti napokra maradtak és számuk is jelentősen csökkent.

1986-ban a csapat megkapta a KISZ KB Vörös Vándorzászló kitüntetést. A rendszerváltozás után a megalakuló diákönkormányzatok vették át azokat a feladatokat, amelyeket addig az úttörő látott el. Az úttörőtanács véleményezési joga az iskolavezetésben átkerült a diákönkormányzatokhoz, így az 1990/91-es tanévben az úttörőcsapat megszűnt. 1993-tól a diákönkormányzat vezetője Horváth Klára tanárnő lett.

7. Az iskola tárgyi, személyi feltételeinek alakulása az oktatásban 1977-től 1989-ig

7.1. Az Általános Iskolai Nevelés és Oktatás Tervének bevezetése (1978)
1978-ban vezették be az általános iskolai nevelés és oktatás tervét, s fokozatosan a tanterveket az ország összes általános iskolájában.

Az új tanterv mindenképpen nagyobb tanári szabadságot biztosított a nevelőknek a módszerhasználatban, és korszerűbb tudásanyagot biztosított a tanulóknak.

Általános tapasztalat volt a gyárvárosi nevelők körében, hogy a "...tanterv bevezetése megoldatlan nehézséget nem okozott, de könnyebb és egyszerűbb megoldást sem az előző évekhez viszonyítva. A tankönyvek és munkáltató füzetek jobbak, tartalmasabbak. A globális olvasási módszer okozott némi ellenállást a nevelők részéről. Az anyanyelvi integráció jól megoldott..."

Az iskola kísérleti jelleggel az 1978/79-es tanévtől kezdve második osztályban tantárgy csoportban tanított, amely kidolgozásában az alsós munkaközösség vett részt. Az új oktatás és nevelés terve a szakmai munkaközösségek szerepét is növelte.

7.2. A szakkörök munkája
A legtöbb szakkör az 1979/80-as tanévben indult az iskolában, szám szerint húsz. A szakkörökbe szeptember végéig jelentkezhettek a tanulók, egy tanuló csak két szakkörbe jelentkezhetett egyszerre megakadályozva ezzel a gyerekek "túlvállalását". Ha egy meghirdetett szakkörbe kevesebb, mint tíz fő jelentkezett, akkor nem indult be a szakkör.

A szakkörök száma minden évben változott, általában 13-20 között ingadozott. A legnépszerűbb szakkörök több éves hagyományokkal rendelkeztek. Ifjú technikus, csecsemő gondozás, népművész, képzőművész, közlekedési szakfoglalkozás (melynek fő feladata volt az iskola előtti gyalogos átkelőhelyet biztosítása), könyvbarát önképzőkör, színjátszó művészeti csoport, néptánc, idegen nyelvi (orosz, német) szakkör, számítástechnikai ,énekkarok: kicsinyek kórusa, felsősök kórusa működtek.

7.3. A tárgyi feltételek alakulása
Az 1978-as tanévben kezdték el és egy év alatt újították fel az iskola elavult tetőszerkezetét. Az 1980-as évek egyik legszükségesebb beruházása a gázközponti fűtés kialakítása volt. Amíg ez nem valósult meg a termekben olajkályhákkal fűtöttek, ez a módszer egyrészt drága, másrészt a folyosók, WC-k hidegek voltak. Végül is a fűtés korszerűsítése a kerületben utolsóként az 1988/89-es tanévben fejeződött be.

Az iskola másik nagy gondja a teremhiány, és tornaszoba szűkössége volt. 1990-ig két "műszakban" délelőtt, délután is folyt a tanítás az iskolában, másként nem lehetett megoldani a teremproblémát. A rendszerváltozás után azonban elengedhetetlenné vált a délelőtti tanítás bevezetése minden osztály számára.

A tornaterem hiánya máig megoldatlan. A meglévő "tornaszoba" méreténél fogva nem igazán ideális testnevelés órák számára (két terem egybenyitásával alakították ki). Az iskolával szembeni volt Honvéd-kollégium tornaterme az 1980-as évek végén sokat segített ezen a helyzeten, a délelőtti tornatermi órák az 1985/86-os tanévig itt is folytak.

Az épület másik nagy korszerűsítése a villamos hálózat és világítás rendszer teljes felújítása volt, ami több éven keresztül történt.

Az 1980/81-es tanévtől kezdve kialakításra kerültek szaktantermek, amelyek felszerelése, eszközellátása a tanévek folyamán fokozatosan gazdagodott.

A teremgondokat enyhítette, hogy a volt. I. kerületi tanács irodatermeit megkapta az iskola, így az 1986/87-es tanévtől kezdve itt működtek a napközis csoportok.

A tárgyi feltételekben minőségi változás a mai napig sem állt be, csupán mennyiségi: a rendszerváltozás után az önkormányzat megvásárolta a volt "Fekete Gyémánt" mozi épületét és itt szülői segítséggel alakítottak ki tantermeket az 1993/94-es tanévtől kezdve.

7.4. Változások az iskola vezetésében, önállóságában
Az 1980-as évek elején még nagy hangsúlyt helyeztek a világnézeti nevelésre, ezért az osztályfőnöki órák kiemelt szerepet kaptak. Az iskolai munkatervben fontos helyet kapott a vallásosság elleni nevelés: "Vallásosság sok családban élő valóság a családnak ezen a téren jelentkező hatását az iskola nem tudja kiküszöbölni, de mindent meg kell tenni a vallásos nevelés hatékonyságának csökkentésére." A nevelőknek a tanulókról pontos feljegyzéseket kellett készíteni és személyiség lapon ezt vezetni.

Az iskolák ebben az időszakban teljes mértékben a fennálló társadalmi rend elvárásait hajtották végre, az iskolák vezetőinek "mozgási tere", önállóságuk korlátozott volt. Ezért hozott nagy változást az 1986/87-es tanévben az oktatási rendszer egészére kiterjedő és az iskolai élet minden területét felölelő oktatási törvény. A törvény legfőbb pozitívuma az iskolai önállóság kibontakoztatása volt. A törvényben az általános iskolák fejlesztése első helyen szerepelt. Csökkentették a nevelők adminisztratív terheit. Az iskolák nagyobb szakmai önállóságot kaptak, az oktatási rendszer céljait változatlanul központilag határozták meg, de a pedagógus autonómiát kapott a tanítási módszerek megválasztásában. A törvény tágította az iskolai anyag, és köz feletti rendelkezés jogát is. A gyárvárosi iskola a törvény után kezdte kialakítani az iskola oktatási-nevelési programját.

Ebben az időszakban kétszer történt igazgató váltás, 1980/81-es tanévben Joó Béla helyére Marosi Károlyné került. Majd 1988/89-es tanévtől Bogárdi-Mészöly Kálmánné kapott megbízatást, aki jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik.

8. A rendszerváltozás után

8.1. Változások az iskolai élet minden területén
1989 után a rendszerváltozás gyökeres változásokat hozott az iskolák életébe is. Az iskolák fenntartói az önkormányzatok lettek. Az iskolai autonómia nagymértékben nőtt, ez kifejezésre jutott abban, hogy az iskolák helyi nevelési rendszert indítottak, új iskolai kollektív szerződést helyeztek életbe, közalkalmazotti tanácsot választottak, diák-önkormányzatok jöttek létre a tanulók érdekeinek a képviselésére, iskolaszékeket állítottak fel, iskolai alapítványok jöttek létre az iskolák által meghatározott fejlesztések anyagi fedezetére. Ezek voltak a legfontosabb változások, amelyek rövid időn belül éreztették a hatásukat az iskolák életében.

A gyárvárosi iskolában az 1990/91-es tanévtől az iskolavezetés felépítése teljesen megváltozott:

"Az iskolavezetés tanácsadó testülettel működik. Havonta tart megbeszéléseket. Tagjai:

- Szakmai Munkaközösségek;

- Diákönkormányzatok;

- Szülői Munkaközösség;

- Szakszervezet".

Az iskola pedagógiai fejlődésének legfőbb bázisai a szakmai munkaközösségek lettek. Munkájuk eredményeként több újítást vezettek be az oktató-nevelő munkában:

- Az ének-zene tagozaton - házi vizsga követelmény-rendszerét dolgozták ki minden évfolyamon. A táncoktatás beépült az ének-zene tagozat követelmény-rendszerébe.

- Az alsó tagozatos munkaközösség: - új olvasmányokat építettek a tananyagba, az alapkészségek kialakítása az első három évben nagyobb hangsúlyt kapott a tananyag átcsoportosítások miatt.

- A német nyelvi munkaközösség pályázatok elnyerésével tudta fejleszteni taneszköz-állományát. A nyelvoktatás hatásfokát növelték azonos tudásszintű kiscsoportos foglalkozásokkal.

- A matematika, biológia munkaközösségek a tananyag súlypontozásával korszerűsítették a tananyag hatékonyságát.

- A napközis munkaközösség valamennyi tagja az iskola támogatásával elvégezte a TET (tanári hatékonyság fejlesztése) tanfolyamot.

Az iskola felvette alapítója Szieberth Róbert nevét és létrehozta a "Szieberth Róbert Iskolafejlesztési Alapítványt", amely a zenei műveltség fejlesztését és a nyelvoktatás fejlesztését tűzte ki céljául. Az iskola vezetése a megváltozott társadalmi feltételek miatt, tudatosan az iskola meglévő értékeit szem előtt tartva, az ének-zene tagozat, német nyelvi tagozat, fúvós-zenekar, valamint makro környezet: hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulók érdekei szerint alakította ki pedagógiai programját. Tette ezt úgy, hogy reálértékben minden évben kevesebb pénzből gazdálkodhatott az intézmény.

boldogiskola.png

regisztralt_tehetsegpont.jpg

logo__okoiskola.jpg







© Copyright 2010 Kollár Richárd - Minden jog fenntartva.

Oldaltérkép